Könyvtártörténet

Az 1895-ben a minőségi tanárképzés céljával alapított (ekkor még Pesten, a Csillag utcai épületben működő) Eötvös Collegium magas követelményei teljesítéséhez a kezdetektől színvonalas könyvtárat igyekezett biztosítani. 1910-ben készült el Alpár Ignác tervei alapján a Collegium új épülete a Gellérthegyen, melynek első emeletén egy nagyobb teremben és 9 kisebb szobában helyezték el a könyvtárat tudományszakok szerint (ma is e szakrendet használjuk, természetesen némileg kibővítve) – ezek a terek építészetileg, statikailag speciálisan e könyvtár számára készültek.

1950-ben az Eötvös Collegiumot megszüntették. „A könyvtárat csak a nagy tekintélyű volt collegisták közbelépésével sikerült az Akadémiai Könyvtár fiókjaként megőrizni” (Keresztury Dezső: Emlékezés az Eötvös Collegium utolsó éveire. Valóság XXXII (1989) 3. sz., 83). 1950. október 1-jével a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára egyik osztályává vált, majd 1956 februárjától a frissen alakult Irodalomtörténeti (majd Irodalomtudományi) Intézet könyvtára lett. Az egyeztetések során kiemelt fontosságú volt, hogy a könyvtár állománya a maga teljességében fennmaradjon (szét nem osztható, egyes részei más intézménynek át nem adhatóak), valamint az, hogy az intézeti kutatókon túl az épületben lakó egyetemisták számára is nyitott legyen.

A könyvtár felbecsülhetetlen tudománytörténeti értékét az adja, hogy alapításától a legkiválóbb tudós tanárok (Szekfű Gyula, Ligeti Lajos, Kodály Zoltán, Pais Dezső, Zsirai Miklós, Teleki Pál, Keresztury Dezső…) tanácsai alapján fejlesztették állományát, valamint hogy páratlan magángyűjteményekkel gazdagodott: Eötvös Loránd, a Collegium életre hívója és első kurátora édesapja, Eötvös József könyveit adományozta a könyvtárnak (kb. 1500 kötetet az eredeti könyvszekrényekkel együtt). Az idők során Mednyánszky Dénes, Péterfy Jenő, Gombocz Zoltán, Balogh József, Halász Gábor, Szabó Dezső, Elek Artúr, Cs. Szabó László, Sőtér István, Klaniczay Tibor magánkönyvtára olvadt be részben vagy egészben a könyvtár állományába. Nem lebecsülendő az így bekerült rengeteg dedikált példány kultúrtörténeti jelentősége!

A világirodalmi anyag gazdagságához a külföldi intézményi kapcsolatok révén kapott könyvajándékok járultak hozzá nagy mértékben – kiemelten a francia kormánytól és a párizsi École Normale Superieure-től több alkalommal ajándékba kapott nagy értékű könyvek (legalább 10000 kötet); az olasz, német, angol, finn lektorok, oktatók jóvoltából idekerült kötetek.

A Collegium tanárai, diákjai, majd az Irodalomtudományi Intézet munkatársai mindig ajándékoztak köteteket a könyvtárnak, az utóbbi években Kerényi Ferenc és József Farkas hagyatékát kaptuk meg, Illés László pedig még életében adta át házikönyvtára jelentős részét. Kemenes Géfin László egyedülálló Ezra Pound gyűjteményét (valamint Joyce, Eliot és klasszikus szerzők műveit és szakirodalmát) ajándékozta könyvtárunknak. Az immár 120 éves folyamatos működés során a tervszerű gyarapítás eredményeként pótolhatatlan könyv- és folyóiratsorozatokat gyűjtöttek egybe elődeink (pl. a klasszik-filológia szakban a Bibliotheca Scriptorum Graecorum et Romanorum Teubneriana és a Collection des Universités de France/Association Guillaume Budé, vagy a Revue des Deux Mondes több évtizednyi sorozata).

Komoly elismerés számunkra, hogy a Nobel-díjas Kertész Imre, valamint Krasznahorkai László is úgy gondolta, hogy ez az a könyvtár, ahol életműve – a külföldön megjelent összes fordítást beleértve – méltó helyen van, s ajándékozta meg vele könyvtárunkat.

Ha többre is kíváncsi, olvassa el az alábbi cikkeket:

Markó Veronika: Eötvös József Collegium könyvtára – Irodalomtudományi Intézet Eötvös Könyvtár Magyar Könyvszemle 126. évf. (2010) 2. sz.

Markó Veronika: Hogyan lett az Eötvös József Collegium könyvtárából az Irodalomtudományi Intézet Eötvös Könyvtára? Lustrum. , ed. László Horváth et al., Bp., Typotex-Eötvös Collegium, 2011, 220-235.

Markó Veronika: Szabó Dezső első és utolsó könyvtára Magyar Könyvszemle 131. évf. (2015) 3. sz. 286-299.