Olvasóközönség

 

A könyvtárat alapításától csak a Collegium tanárai és diákjai használhatták. Eötvös Loránd kurátor rendelkezése 1896 tavaszán: „Azon kérdésre, valjon a collegium könyvtárából lehet egyes munkákat házon kívül használatra kiadni, határozott véleményemet avval fejezem ki, hogy e könyvtárat nem nyilvános, hanem szigorúan házi könyvtárnak tekintvén abból bármely munkának és bárkinek ilyennemű kikölcsönzését megengedhetőnek nem tartom.” (ELTE Eötvös József Collegium Levéltára 88. doboz 181. dosszié 1/1)

A Collegium megszűnésével a könyvtár nyilvánossá vált, az olvasószám növekedésével a könyvtárhasználat rendje is megváltozott: a dísztermet olvasóteremmé alakították át. Bár a szakrendi elhelyezés változatlanul megmaradt, a belső helyiségeket „könyvraktárrá” minősítették, s csak pár neves kutató kaphatott engedélyt arra, hogy ezekbe a szobákba bebocsátást nyerjen, ott dolgozhasson. (Például Huszti József, Waldapfel József, Gyergyai Albert.)

A könyvtár Intézethez csatolását megelőző egyeztetések során kiemelt fontosságú volt, hogy az intézeti kutatókon túl az épületben lakó egyetemisták számára is nyitott legyen. (A diákszálló időközben az ELTE kezelésébe került, 1955-ben felvette Eötvös József nevét, majd 1958-tól szakkollégiumi keretek között igyekezett Tóth Gábor igazgató a régi Collegium hagyományait feléleszteni…)  Az könyvtár továbbélése és a Kollégiummal való együttműködés biztosítéka volt, hogy az intézet vezetői, és munkatársainak többsége, sőt Németh Miklós –, aki majd’ 50 évig dolgozott a könyvtárban (1975 és 1986 között annak vezetője volt) – is Eötvös kollégista volt egykor.

Napjainkban az Irodalomtudományi Intézet és a társintézetek munkatársai, valamint az Eötvös Collegium hallgatói kölcsönözhetnek, dolgozhatnak a könyvtári szobákban, de olvasótermünk mindenki előtt nyitva áll, helyben használatra szívesen bocsátjuk külső olvasók rendelkezésére köteteinket, folyóiratainkat.