Székházunk

MTA BTK Irodalomtudományi Intézet

MTA BTK Irodalomtudományi Intézet

1895-ben az Eötvös Collegium egy bérházban (a Csillag, ma Gönczy Pál utcában) kezdte meg működését, ám hamarosan „kinőtte” az ottani tereket. Az Alpár Ignác tervei alapján kifejezetten a Collegium céljára a Gellérthegyen emelt új épületet 1910 karácsonyán vették birtokukba diákok és tanárok. Az első emeleten egy nagyobb teremben és 9 kisebb szobában helyezték el a könyvtárat tudományszakok szerint – ezek a terek építészetileg, statikailag speciálisan e könyvtár számára készültek.

Szerencsére itt vagyunk ma is, de az elmúlt hatvan év során többször fenyegette költözés az intézményt. 1950-ben a Collegiumot megszüntették, az épület a Tanfolyamellátó Nemzeti Vállalat irányítása alá került, s diákszállóként működött (a korábbi 100 helyett nem ritkán 400-450 hallgatóval). A gyűjtemény az Akadémiai Könyvtár kezelésébe kerülve maradhatott egyben és az MTA Eötvös Könyvtáraként szolgálta tovább az olvasókat. Egyúttal az egész első emelet az Akadémiához került, beköltözött az Irodalomtörténeti Dokumentációs Központ (4 helyiségbe) és a Magyar Irodalomtörténeti Társaság irodája.

A következő években változatos hírek kaptak szárnyra: elképzelhető volt az is, hogy a könyvtár a diákszállóval együtt, vagy anélkül az épületben marad, illetve az is, hogy el kell költöznie. Már az 1953-as fejlesztési terv valószínűsítette, s az Irodalomtörténeti Intézet megalakulása idején is azzal számoltak, hogy a diákszálló hamarosan megszűnik és ide költözik a Nyelvtudományi Intézet is, így az épület „az I. Osztály székháza” lesz, a könyvtár pedig a nyelvtudományi anyaggal kibővülve az egész első emeletet elfoglalja.

A terv nem valósult meg, majd a ’60-as években újabb elképzelés született: az Intézet a Várba költözik. “Visszük-e magunkkal a könyvtárat vagy itt hagyjuk, ill. átadjuk a Minisztériumnak, ill. a Kollégiumnak? Az utóbbi esetben felmerül a kérdés: szükség lesz-e az Intézet új székhelyén felállítani egy teljesen kiépített szakkönyvtárat, vagy megelégszünk egy kisebb kézikönyvtárral, tekintettel arra, hogy az OSzK épületében – a Várpalotában, az Intézet jövendő épületétől néhány lépésnyire – a hírek szerint külön magyar nyelvészeti és irodalomtudományi tudományos olvasót szándékozik bevezetni, szabadpolcos rendszerrel.” (Bor Kálmán könyvtárvezető 1963. évi munkatervéből, MTA BTK Irodalomtudományi Intézet Archívuma 16. fond 124/1963)

Az új székház elkészültét 1968-ra, majd 1971-re tervezték, így a ’60-as években a könyvtár tudatosan építette duplumkészletét a legfontosabb munkákból, folyóiratokból, készülve egy új irodalomtörténeti kézikönyvtár létrehozására. 1964/65-ben Gerézdi Rabánt (akit fegyelmi vétség miatt helyeztek kutató státusából az Eötvös Könyvtárba) a leendő intézeti könyvtár anyagának összeállításával bízta meg Sőtér István. S bár őrzünk olyan tervrajzokat a Sándor-palota és a Karmelita kolostor épületéről, melyekre már a könyvtárhelyiségeket is berajzolták, végül nem került sor a költözésre.

„Az Akadémia Irodalomtudományi Intézete és az ELTE Eötvös Collegiuma olyan sziámi ikerpár, amelyek a könyvtárnál vannak összenőve. Jelenleg nincs olyan sebész, de még orvoscsoport sem, amelyik bátran vállalkoznék a szétválasztásukra.” – mondta Takács László, az Eötvös Collegium korábbi igazgatója (2001-2009) az épület 100 éves ünnepségén, 2010-ben. (Nyomtatásban megjelent: Lustrum, szerk. Horváth László, Bp., Typotex–Eötvös Collegium, 2011, 157.) Ekkor már ismertük azt az akadémiai tervet, mely 2012-re meg is valósult: létrejött a hét intézetet tömörítő Bölcsészettudományi Kutatóközpont. Az első elképzelések szerint Intézetünk is a Várba költözött volna, de amikor a döntéshozók szembesültek könyvtárunk méreteivel (mintegy 200 ezer kötet, csaknem 5000 folyóméter), e tervükről letettek. Ugyanez történt a hónapokon belül elkészülő új akadémiai székház (BTK, TK, KRTK) esetében is: tervezésekor még Intézetünk költözésével is számoltak, de 2016 tavaszán az Akadémia vezetése mégis úgy döntött, hogy maradhatunk…